Képzőművészeti praxisom fő iránya a szobrászat, ugyanakkor nyitottan kezelem a médiumok és technikák kérdését, és mindig

az adott gondolathoz keresem meg a megfelelő formát. Munkáimban szívesen dolgozom természetközeli anyagokkal, többek között kerámiával, fával, homokkal, növényi elemekkel, acéllal és hamuval. Vizuális gondolkodásomra erősen hat a kelet-közép-európai vidék tárgyi és vizuális kultúrája, valamint

a mezőgazdasági táj és az ahhoz kapcsolódó közösségi tapasztalatok.

​

Alkotásaim személyes tapasztalatokból és kérdésekből indulnak

ki, amelyek a művekben fokozatosan tágabb, közösségi

és egyetemes jelentéseket nyernek. Olyan témákkal foglalkozom, amelyek az egyén és a közösség kapcsolatát, a normák kialakulását, az identitást, az emlékezetet és az egymás iránti felelősséget érintik.

​

A néző jelenléte sok esetben a mű szerves részévé válik. Egyes munkáim döntési helyzetet teremtenek, mások inkább megfigyelésre, értelmezésre vagy személyes állásfoglalásra késztetnek. Fontos számomra, hogy a mű jelentése a találkozás során tovább alakuljon, és a néző saját tapasztalataival is kapcsolatba kerüljön.

​

Munkáimban a szobrászatot és az installációt olyan eszközként használom, amelyen keresztül személyes és közösségi tapasztalatok, kulturális emlékek és jelen idejű társadalmi kérdések kapcsolódhatnak össze.